a friss szilva esete a sárga gévagombával

Pár napja hullott az ölembe  a sárga gévagomba, a szilvák és a szitakötő. Ezt a taplógomba-féleséget az ínyencek tavasszal, fiatal korában szeretik fogyasztani, ekkor még nedvdús, fehér húsú, puha szerkezet alakját ölti. Egészen októberig megtalálhatóak sárga legyezői a táplálékukul szolgáló fák törzsén, de éppen ebből az élősködő természetéből  adódóan volt az utóbbi száraz hetek egyetlen fellelhető gombaféléje számomra.  Késői morzsolódó, rostos állaga, kissé csípős, savanykás íze ne  tántorítson el senkit  a fogyasztásától, hiszen szépen kompenzálható megfelelő ízek környezetében. Lédús szilvával és friss, gomolyával sült eggyé egy gyümölcslével nedvesített kelttészta lepény tetején és még szép színkavalkád is kerekedett belőlük.

hozzávalók
a tésztához : 1000 g liszt, 200 g alma, 150 g paradicsom, 300 ml víz, 2 kk só, 9 g szárított élesztő, 2 ek. olivaolaj
a feltéthez:  500 g gévagomba, 500 g szilva, 300 g gomolya, 150 g vaj, 3 ek. olivaolaj

a miként:
A tésztához felsoroltakat összedolgozzuk- az almát lereszelve, a paradicsomot apró kockákra vágva. Lágy, rugalmas tésztát kapunk, amit 3-4 órán át kelesszünk, majd átgyúrva, olajos kézzel megformálva, lemezekre téve pihentessünk még 20 percen át. A gombát vágjuk vékony szeletekre kevés sóval és víz hozzáadásával pároljuk meg a vajon. A félbevágott, kimagvazott szilvaszemekkel, a gombával és a felaprított sajttal rakjuk meg a lepények tetejét, locsoljuk meg az olivaolajjal és tegyük a sütőbe. A gomba kiszáradását korrigálhatjuk a locsolásra használt olaj mennyiségével, illetve egy  a sütőbe behelyezett vízzel töltött edény párájával. A szitakötőre természetesen nincs szükségünk, csak gyönyörködni érdemes ebben a szeptemberi, lehullott példányban.
Tavasszal feltétlen ki fogom próbálni a fordított sorrenddel: friss gévagomba, aszalt szilvával, télvégi almával és ha még marad paradicsomdzsemmel.